HOME | DD

Description
(mozi után)

- A nö a filmben, tudod, aki olyan kis labilis volt… nagyon hasonlított valakire. De most hirtelen nem ugrik be, hogy kire.
- Fogalmam sincs, kire gondolsz…
- Jaj dehogynem, régen egy iskolába jártatok, nemrég költözött ide.
- Ohh tudom már, persze! Most ott lakik fent az Újlakhelyi utcában. Érdekes hasonlat, de tényleg van benne valami. A mozdulatai, meg ahogy elkapja a tekintetét, ha
  valaki szemtöl szembe ránéz, mint egy ijedt verebecske.
- „Verebecske”?! Esetleg kis veréb, vagy bármi más, de „verebecske”?
- Jól van, na! Nem juthat mindig minden rögtön az eszembe.
- Igaz. A tiédbe nem is, szívem.
- Most piszkálsz?
- Ugyan!… Egyébként a filmbeli nö inkább olyan bátortalan volt, félt az emberektöl, ez nem jellemzö K.-re.
- Most már talán nem, de régen ez is benne volt. Tény és való a filmbeli nö egy kis szürke egér volt, akit senki sem vett észre, ez K.-re nem igaz, neki van stílusa.

                                                  (öltözöben)

- Hallottátok, fiúk? G.-nek új áldozata volt szombaton.
- Huhuhuhú!
- És ki az új nö?
- Jól néz ki?
- Nem tudom. Semmit sem tudok. Ezt is csak úgy mellékesen említette G. a meccs közben.
- Egy új trófeát? Mellékesen említ?
- Hoppá! Hoppá! Ez nem G.-re jellemzö, mi van vele?
- Hmm...nem tudom. De így egyre jobban érdekel a csaj.
- Ahham. Lehet, hogy komoly lesz?
- Mmm…nem hinném, hogy G. elvesztene egy fogadást egy csaj miatt. Ráadásul nem egy ilyen fogadást. Három hónapja tart és G. még nem vesztett.
- Lehet, hogy épp itt az ideje.
- Ne szórakozz már! G. és a kis törvényei, a makacssága, meg egy nö miatt… Ááh, nem hiszem!

                                                  (lépcsöházban)

- Hallja, Margitka! Látta már az új lakót?
- Új lakó? Kiröl beszél?
- Hát az a szöke! Tudja! Akihez lassan minden este feljár az a fiatalember. Elképesztö! Magunk között szólva: azzal a lánnyal biztos, hogy nem stimmel valami. Mindig
  elkapja a tekintetét. Úgy búvik, mint egy kisegér. Senki soha nem látja. És az a férfi…
- Hát igen. Mit érnek ma már a régi erkölcsök. Egyébként nekem nagyon nem volt szimpatikus az a fiatal hölgy. Ki tudja, miket müvel az ott? Csak rontja az egész ház
  hírnevét!
- Nem is beszélve arról, hogy még mindig ott van az a három üres lakás. Valaki meghall valamit és az életben nem fog idejönni. Nem hogy nem veszik ki, de
  megvenni már végképp nem fogják.
- Hjajj, Irénkém, nem lehetne valahogy khmm eltávolítani azt a hölgyet? Az nekünk is sokkal jobb lenne… ö meg csak megoldja valahogy…
- Hát… nem tudom… de ha esetleg megemlítjük lakógyülésen: abból senkinek sem lesz baja.

                                                  (buszon)

- Jaj! Már megint itt az az új csaj a buszon. Olyan gáz, ahogy kinéz! Azt hittem a városban tudják, hogy kell öltözködni.
- Attól, hogy a divat elöbb eljut a városba, még ott is vannak ilyen furcsa nök. Ö például az élö példa.
- De könyörgöm! Legalább a színeket válogatná össze, borzasztó, ahogy kombinál.
- Hmm. Én a haját néztem. Vagy visszajött a harmincas évek a divatba, vagy fogalma sincs, hogy mi az a mai fodrász.
- Szerinted: tudja, hogy létezik ilyen, mint mobil vagy számítógép?
- Hát, hogy a mobilról nem hallott, az tuti! Múltkor mikor E.-nek megszólalt a Samsungja, az meg tudod milyen hangos, akkorát ugrott ültében! Úgy szakadtunk a
  röhögéstöl E.-vel… E. még vicceket is írt hozzá.
- Hát nem csodálom, elég elveszett lélek. Nem ártana neki egy pasi.
- Van neki, állítólag.
- Úristen! Ki az a lúzer, aki leáll vele?
- Nagyon fogsz csodálkozni, ha megmondom, ki az.
- Na! Ne húzz már! Mondd!
- Hát G., a csapatkapitányunk!
- Ohh, ne nevetess! Ez biztos G. újabb fogadása.
- Ki tudja, ki tudja… állítólag már többször is járt nála.
- Ennél? Az biztos, hogy nem. Már csak N. miatt sem, ö elintézte volna, hogy beégjen a csaj G. elött! Tudod, hogy harap, ha G.-röl van szó.
- De G. nem az ö magántulajdona, szabad, egyedülálló férfi, de még milyen!…

                                                  (irodán)

- Hmm.
- Mi a gond?
- Ah, semmi! Csak annyira undorító, hogy ezt a csajt vették fel ide. Csak azért, mert városi, meg szöke és jó lábai vannak. É. már három éve arra vár, hogy
  megkaphassa ezt a munkát, és mikor megürül a hely: mi történik? Jön egy kis szöke, és öt veszik fel!
- Ne is mondd! Ráadásul fogalma sincs az egészröl. A fénymásoló-gépnél is ott bénázott. Szegény É.! Abszolút nem érdemelte meg…
- Igen. Van, aki az irodán kedveli ezt a csajt, a fönökön kívül?! Mert szerintem nem nagyon.
- Lehetséges. Beszélni kéne az osztályvezetövel. Nem hiszem, hogy annyira ragaszkodik ehhez a nyafkához.
- Föleg ha az a helyzet állna fent, hogy vagy ö, vagy mi.
- Mondasz valamit…

Drága L.!
Mégsem volt olyan jó ötlet ez az elköltözés. Itt senki sem szeret, kicsi a község és már másnap mindenki tudta, hogy ideköltöztem. Utálom, ahogy néznek rám, pedig semmit sem csináltam, söt próbálom kerülni a feltünést. A város ehhez képest sokkal jobb volt, ott legalább nem ismertek, nem beszélték ki minden kis mozdulatomat. Megismertem egy srácot, az itteni csapatban játszik. Aranyos meg minden, csak nem visz el sehová, nem hajlandó még a barátainak sem bemutatni. Már az elsö randink is nálam volt. Nem tudom…nekem egyre jobban tetszik, de attól félek neki semmit sem jelentek. Pont olyan, mint az itteniek, fél attól, hogy valaki megszólja a háta mögött, amiért velem van. Nem tudom, meddig bírom itt, sok ez nekem, néha sikítani tudnék, és csak menekülni a sok szem elöl, ami mindenhová követ.
Veled mi van? Remélem, te élvezed ezt az életet, helyettem is! Hiányzol, légy jó!
K.

                                                  (parkban egy padon)

- Jajj G., ne legyél már ilyen búskomor! Jobban áll, ha mosolyogsz. Akkor mindig elöjönnek azok az édes kis gödröcskék az ajkad körül.
- N. nagyon sürgösen hagyjál békén!
- Jaj, mi van? Fáj valami?
- N.! Nagyon jól tudod, mi bajom. Nem értem miért kell itt lenned.
- Oh! Hogy miért kell itt lennem? Tudod, hogy még mindig szívdöglesztöen jó pasi vagy és…
- …és semmi és. Hányszor mondjam el neked, hogy nem kellesz, és soha nem is kellettél?
- Soha nem is kellettem? Hát ezt könnyen megcáfolhatom.
- Ugyan már N.! Az csak egy este volt, és te nagyon jól tudtad, hogy fogadtam.
- Hmm, annyira rossz volt az az este? Én nem hinném. Ha gondolod: felidézhetjük, hogy jobb kedvre derülj…
- N. mikor hagyod már abba?!
- Bezzeg neki nem mondtál nemet! Nem is egyszer voltál fent nála. Hallottam a fiúktól, hogy még azt a rohadt fogadást is elvesztetted miatta!
- És ha igen?! Most már úgy sem számít…gratulálok az egész díszes társaságnak!…
- Miatta vagy ilyen szomorú, igaz?…de te nagyon jól tudod, hogy semmi közöd az egészhez, nem a te hibád és…

                                                  (templomban)

Híveim! Azért gyültünk ma össze e szomorú napon, hogy elindítsuk a mi szeretett K.-nket a végsö útjára. Bár nem élt túl sokat kicsiny közösségünkben…
          - Hála az égnek, hogy nem elöbb jött ide…
          - Na de E.! Egy temetésen vagyunk!
          - Most mégis mit nézel? Én egy tisztességes és jó hírnevü
            községben akarom felnevelni és taníttatni a fiaimat.
…de amíg itt volt, addig fényt és szeretetet adott mindenkinek, akivel valaha kapcsolata volt…
          - Föleg G.-nek, el ne felejtsük. Hozzá kimondottan kedves volt a mi K.-nk.
          - N., ennek már nincs értelme…
          - …te is tudod nagyon jól, hogy igazam van. Bár neked mondjuk
            sok fényt hozott az életedbe a drága K., hisz miatta vesztette el
            G. a fogadást, és így nyerted meg te. Vagy tévednék?
          - Ennek most semmi köze a…
          - Dehogyisnem van! Nagyon is sok köze van!
…Minden vasárnap itt volt a templomban. Hitt és imádkozott…
          - Hát imádkozhatott is! Amennyi förtelmes dolgot müvelt.
          - Ha én lettem volna ö: akkor életem végéig imádkozhatnék,
            akkor se bocsátana meg az Úr.
…hívöhöz tisztességes életet élt. Sajnáljuk, hogy végül olyan végzetes döntésre jutott, hogy önnön kezével vetett véget életének. És most énekeljük el a…

                                                  (újságcikk)

2005. február 14.
Egy szöke, 24 év körüli nöt talált a rendörség lakásán múlt éjszaka. Kollégái telefonáltak be, hogy már három napja nem jelentkezett munkahelyén, telefonon nem elérhetö, ezért ment ki a rendörség ellenörizni a lakást. Feltörték az ajtót, és a nappaliban találták meg. Felakasztotta magát. A kicsi községben nem volt még hasonló incidensre példa. Az egész falut ledöbbentette a hír. A rendörség még nyomoz az okok felderítése végett. Tanúk állítása alapján a nö nemrég költözött ide, túl sok stressznek volt kitéve az öngyilkosságot megelözö hetekben. Orvosi szakvélemény szerint vérnyomása rendkívül alacsony lehetett, idegileg instabil, kimerült állapotban volt. Mint kiderült: a nö terhes volt, de ezt 90%-os valószínüséggel nem tudta.

                                                  (epilógus)

- Tudod…nem tudom, hogy számít e, de nekem tényleg fontos voltál. Itt ez a virág is, látod? Napraforgó. A kedvenced. Neked hoztam. Illetve hát nektek. Hmm…most biztosan hülyének nézel, hogy beszélek egy marok földnek, két füszálnak és egy keresztnek. Mindegy. Annyit akartam mondani, hogy Isten veled! Elmegyek innen. A városba költözöm. Nem bírom már elviselni ezt a légkört, most minden fáj. Remélem, nekem még kinyílik egyszer egy napraforgó. Valahol. Talán.

Description
(mozi után)

- A nö a filmben, tudod, aki olyan kis labilis volt… nagyon hasonlított valakire. De most hirtelen nem ugrik be, hogy kire.
- Fogalmam sincs, kire gondolsz…
- Jaj dehogynem, régen egy iskolába jártatok, nemrég költözött ide.
- Ohh tudom már, persze! Most ott lakik fent az Újlakhelyi utcában. Érdekes hasonlat, de tényleg van benne valami. A mozdulatai, meg ahogy elkapja a tekintetét, ha
  valaki szemtöl szembe ránéz, mint egy ijedt verebecske.
- „Verebecske”?! Esetleg kis veréb, vagy bármi más, de „verebecske”?
- Jól van, na! Nem juthat mindig minden rögtön az eszembe.
- Igaz. A tiédbe nem is, szívem.
- Most piszkálsz?
- Ugyan!… Egyébként a filmbeli nö inkább olyan bátortalan volt, félt az emberektöl, ez nem jellemzö K.-re.
- Most már talán nem, de régen ez is benne volt. Tény és való a filmbeli nö egy kis szürke egér volt, akit senki sem vett észre, ez K.-re nem igaz, neki van stílusa.

                                                  (öltözöben)

- Hallottátok, fiúk? G.-nek új áldozata volt szombaton.
- Huhuhuhú!
- És ki az új nö?
- Jól néz ki?
- Nem tudom. Semmit sem tudok. Ezt is csak úgy mellékesen említette G. a meccs közben.
- Egy új trófeát? Mellékesen említ?
- Hoppá! Hoppá! Ez nem G.-re jellemzö, mi van vele?
- Hmm...nem tudom. De így egyre jobban érdekel a csaj.
- Ahham. Lehet, hogy komoly lesz?
- Mmm…nem hinném, hogy G. elvesztene egy fogadást egy csaj miatt. Ráadásul nem egy ilyen fogadást. Három hónapja tart és G. még nem vesztett.
- Lehet, hogy épp itt az ideje.
- Ne szórakozz már! G. és a kis törvényei, a makacssága, meg egy nö miatt… Ááh, nem hiszem!

                                                  (lépcsöházban)

- Hallja, Margitka! Látta már az új lakót?
- Új lakó? Kiröl beszél?
- Hát az a szöke! Tudja! Akihez lassan minden este feljár az a fiatalember. Elképesztö! Magunk között szólva: azzal a lánnyal biztos, hogy nem stimmel valami. Mindig
  elkapja a tekintetét. Úgy búvik, mint egy kisegér. Senki soha nem látja. És az a férfi…
- Hát igen. Mit érnek ma már a régi erkölcsök. Egyébként nekem nagyon nem volt szimpatikus az a fiatal hölgy. Ki tudja, miket müvel az ott? Csak rontja az egész ház
  hírnevét!
- Nem is beszélve arról, hogy még mindig ott van az a három üres lakás. Valaki meghall valamit és az életben nem fog idejönni. Nem hogy nem veszik ki, de
  megvenni már végképp nem fogják.
- Hjajj, Irénkém, nem lehetne valahogy khmm eltávolítani azt a hölgyet? Az nekünk is sokkal jobb lenne… ö meg csak megoldja valahogy…
- Hát… nem tudom… de ha esetleg megemlítjük lakógyülésen: abból senkinek sem lesz baja.

                                                  (buszon)

- Jaj! Már megint itt az az új csaj a buszon. Olyan gáz, ahogy kinéz! Azt hittem a városban tudják, hogy kell öltözködni.
- Attól, hogy a divat elöbb eljut a városba, még ott is vannak ilyen furcsa nök. Ö például az élö példa.
- De könyörgöm! Legalább a színeket válogatná össze, borzasztó, ahogy kombinál.
- Hmm. Én a haját néztem. Vagy visszajött a harmincas évek a divatba, vagy fogalma sincs, hogy mi az a mai fodrász.
- Szerinted: tudja, hogy létezik ilyen, mint mobil vagy számítógép?
- Hát, hogy a mobilról nem hallott, az tuti! Múltkor mikor E.-nek megszólalt a Samsungja, az meg tudod milyen hangos, akkorát ugrott ültében! Úgy szakadtunk a
  röhögéstöl E.-vel… E. még vicceket is írt hozzá.
- Hát nem csodálom, elég elveszett lélek. Nem ártana neki egy pasi.
- Van neki, állítólag.
- Úristen! Ki az a lúzer, aki leáll vele?
- Nagyon fogsz csodálkozni, ha megmondom, ki az.
- Na! Ne húzz már! Mondd!
- Hát G., a csapatkapitányunk!
- Ohh, ne nevetess! Ez biztos G. újabb fogadása.
- Ki tudja, ki tudja… állítólag már többször is járt nála.
- Ennél? Az biztos, hogy nem. Már csak N. miatt sem, ö elintézte volna, hogy beégjen a csaj G. elött! Tudod, hogy harap, ha G.-röl van szó.
- De G. nem az ö magántulajdona, szabad, egyedülálló férfi, de még milyen!…

                                                  (irodán)

- Hmm.
- Mi a gond?
- Ah, semmi! Csak annyira undorító, hogy ezt a csajt vették fel ide. Csak azért, mert városi, meg szöke és jó lábai vannak. É. már három éve arra vár, hogy
  megkaphassa ezt a munkát, és mikor megürül a hely: mi történik? Jön egy kis szöke, és öt veszik fel!
- Ne is mondd! Ráadásul fogalma sincs az egészröl. A fénymásoló-gépnél is ott bénázott. Szegény É.! Abszolút nem érdemelte meg…
- Igen. Van, aki az irodán kedveli ezt a csajt, a fönökön kívül?! Mert szerintem nem nagyon.
- Lehetséges. Beszélni kéne az osztályvezetövel. Nem hiszem, hogy annyira ragaszkodik ehhez a nyafkához.
- Föleg ha az a helyzet állna fent, hogy vagy ö, vagy mi.
- Mondasz valamit…

Drága L.!
Mégsem volt olyan jó ötlet ez az elköltözés. Itt senki sem szeret, kicsi a község és már másnap mindenki tudta, hogy ideköltöztem. Utálom, ahogy néznek rám, pedig semmit sem csináltam, söt próbálom kerülni a feltünést. A város ehhez képest sokkal jobb volt, ott legalább nem ismertek, nem beszélték ki minden kis mozdulatomat. Megismertem egy srácot, az itteni csapatban játszik. Aranyos meg minden, csak nem visz el sehová, nem hajlandó még a barátainak sem bemutatni. Már az elsö randink is nálam volt. Nem tudom…nekem egyre jobban tetszik, de attól félek neki semmit sem jelentek. Pont olyan, mint az itteniek, fél attól, hogy valaki megszólja a háta mögött, amiért velem van. Nem tudom, meddig bírom itt, sok ez nekem, néha sikítani tudnék, és csak menekülni a sok szem elöl, ami mindenhová követ.
Veled mi van? Remélem, te élvezed ezt az életet, helyettem is! Hiányzol, légy jó!
K.

                                                  (parkban egy padon)

- Jajj G., ne legyél már ilyen búskomor! Jobban áll, ha mosolyogsz. Akkor mindig elöjönnek azok az édes kis gödröcskék az ajkad körül.
- N. nagyon sürgösen hagyjál békén!
- Jaj, mi van? Fáj valami?
- N.! Nagyon jól tudod, mi bajom. Nem értem miért kell itt lenned.
- Oh! Hogy miért kell itt lennem? Tudod, hogy még mindig szívdöglesztöen jó pasi vagy és…
- …és semmi és. Hányszor mondjam el neked, hogy nem kellesz, és soha nem is kellettél?
- Soha nem is kellettem? Hát ezt könnyen megcáfolhatom.
- Ugyan már N.! Az csak egy este volt, és te nagyon jól tudtad, hogy fogadtam.
- Hmm, annyira rossz volt az az este? Én nem hinném. Ha gondolod: felidézhetjük, hogy jobb kedvre derülj…
- N. mikor hagyod már abba?!
- Bezzeg neki nem mondtál nemet! Nem is egyszer voltál fent nála. Hallottam a fiúktól, hogy még azt a rohadt fogadást is elvesztetted miatta!
- És ha igen?! Most már úgy sem számít…gratulálok az egész díszes társaságnak!…
- Miatta vagy ilyen szomorú, igaz?…de te nagyon jól tudod, hogy semmi közöd az egészhez, nem a te hibád és…

                                                  (templomban)

Híveim! Azért gyültünk ma össze e szomorú napon, hogy elindítsuk a mi szeretett K.-nket a végsö útjára. Bár nem élt túl sokat kicsiny közösségünkben…
          - Hála az égnek, hogy nem elöbb jött ide…
          - Na de E.! Egy temetésen vagyunk!
          - Most mégis mit nézel? Én egy tisztességes és jó hírnevü
            községben akarom felnevelni és taníttatni a fiaimat.
…de amíg itt volt, addig fényt és szeretetet adott mindenkinek, akivel valaha kapcsolata volt…
          - Föleg G.-nek, el ne felejtsük. Hozzá kimondottan kedves volt a mi K.-nk.
          - N., ennek már nincs értelme…
          - …te is tudod nagyon jól, hogy igazam van. Bár neked mondjuk
            sok fényt hozott az életedbe a drága K., hisz miatta vesztette el
            G. a fogadást, és így nyerted meg te. Vagy tévednék?
          - Ennek most semmi köze a…
          - Dehogyisnem van! Nagyon is sok köze van!
…Minden vasárnap itt volt a templomban. Hitt és imádkozott…
          - Hát imádkozhatott is! Amennyi förtelmes dolgot müvelt.
          - Ha én lettem volna ö: akkor életem végéig imádkozhatnék,
            akkor se bocsátana meg az Úr.
…hívöhöz tisztességes életet élt. Sajnáljuk, hogy végül olyan végzetes döntésre jutott, hogy önnön kezével vetett véget életének. És most énekeljük el a…

                                                  (újságcikk)

2005. február 14.
Egy szöke, 24 év körüli nöt talált a rendörség lakásán múlt éjszaka. Kollégái telefonáltak be, hogy már három napja nem jelentkezett munkahelyén, telefonon nem elérhetö, ezért ment ki a rendörség ellenörizni a lakást. Feltörték az ajtót, és a nappaliban találták meg. Felakasztotta magát. A kicsi községben nem volt még hasonló incidensre példa. Az egész falut ledöbbentette a hír. A rendörség még nyomoz az okok felderítése végett. Tanúk állítása alapján a nö nemrég költözött ide, túl sok stressznek volt kitéve az öngyilkosságot megelözö hetekben. Orvosi szakvélemény szerint vérnyomása rendkívül alacsony lehetett, idegileg instabil, kimerült állapotban volt. Mint kiderült: a nö terhes volt, de ezt 90%-os valószínüséggel nem tudta.

                                                  (epilógus)

- Tudod…nem tudom, hogy számít e, de nekem tényleg fontos voltál. Itt ez a virág is, látod? Napraforgó. A kedvenced. Neked hoztam. Illetve hát nektek. Hmm…most biztosan hülyének nézel, hogy beszélek egy marok földnek, két füszálnak és egy keresztnek. Mindegy. Annyit akartam mondani, hogy Isten veled! Elmegyek innen. A városba költözöm. Nem bírom már elviselni ezt a légkört, most minden fáj. Remélem, nekem még kinyílik egyszer egy napraforgó. Valahol. Talán.